Szerintem a láthatatlan a "dolgok"
között van. A viszonyulásban, az
egymásnak feszülésben vagy összecsengésben. A kapcsolódásban ami sokféleséget játszik ,és ami maga a szeretet.
Az alkotások erőteljesek,tömörek,intenzívek,karakteresek
és ezért nehezek is. Nagy energiák játékából születnek,amelyek magukkal
ragadnak egy-egy aktuális történés ,megélés kapcsán. Ilyenkor olyan sűrű az
élmény,hogy csak képekben tudok gondolkodni,a szó kevés. Ebből az állapotból
születnek a munkák. Belőlem és rólam szólnak.Ezt úgy,hogy a téma ,a tartalom univerzális, örök ,a forma pedig én vagyok.Mint
egy prizma mely sajátos fényrajzot
vetít a vászonra. Valójában engedelmeskedek
egy belső késztetésnek és ennyi. Őrület vagy csoda? Ki tudja. Szabadság
mi fogva tart. Like.
1 megjegyzés:
Márta,ez gyönyörű !
Megjegyzés küldése